Mielőtt Jongin elhagyta az otthonát, huszonnégy vásznat kapott. Az első éjjelen a vörös ezer árnyalatával festett be minden szeplőtlent az egyórai feketeség, s azóta a fiú elfelejtette számolni az időt.
Jongin magának akarta a nap minden egyes szakát, s szíve egyre csak nőtt, dagadt - mikor Sehun széles, karcsú árnyéka az utolsó szűz vászon fehérjére vetült, már éjfél jóval maguk mögött hullott.
De Jongin lelke nem bírta tovább az éjszakát s a reggeleket, új napszak után vágyódott; a lelke a huszonötödik órával darabjaira hullott, az ezerszín tempera pedig úgy folyt össze Chanyeolon, akár a szivárványos olaj a vihar utáni pocsolyán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése